A Pokolból

Tûzfényû égbolt küldötte voltam születés és halál hajnalán
Istennek mása az elbukott árnya egy sötétben fénylõ szivárvány
Tûzmadár szárnyak ösztöni vágyak repítettek õsi szférákon át
Mártírok vére bûnösök kéje bennem vált álomfolyammá
De a nyugvó nap fénye agóniám képe szívemben már hamvadó parázs
Így lettem a bárány elhagyott ábránd alvó kígyók urává…