Vándordal

Olyan szép volt, s nagyon kedves
Tõgye feszes, orra nedves
De nem illatozik már a tehénlepény
Az égi mezõn legel már szegény tehén

Összerázta bennem a bablevest
Megõrültem tõle, mire este lett
De akkor is szerettem a Zetoromat
Kimúlt szegény, s a bontóban rohad

A vándor most a messzeségbe néz
Hol a magasba száll vidáman sok-sok légy
Arra talán kisebb kupacban áll a szar
Mert amit maga mögött hagy, az csak gond, bú, könny és baj

A babám is elhagyott engemet
Mert jobban szerettem a traktort s a tehenemet
Hitte õ, de ez nem volt igaz, sõt!
Fejésnél, szántásnál is jobban szerettem õt!

A vándor most a messzeségbe néz
Hol a magasba száll vidáman sok-sok légy
Arra talán kisebb kupacban áll a szar
Mert amit maga mögött hagy, az csak gond, bú, könny és baj

A vándor most a messzeségbe néz
Hol a magasba száll vidáman sok-sok légy
Arra talán kisebb kupacban áll a szar
Mert amit maga mögött hagy, az csak gond, bú, könny és baj