A Hutlen

Ment a hûtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de õ mar nem kell.
Érzi, halatlan lett sorsa.
Keserû könnye arcat mossa.
Arra gondol, õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Barcsak békén hagytak volna.

Minden hajnal övé marad.
Latja szallni a madarakat.
Hosszu, hosszu ideje var.
Nem szamolja a napokat mar.
Amig él, el nem felejti, hogy a
multat ki nem tépheti szivébõl.
Amig él el nem felejti, hogy a
multat ki nem tépheti szivébõl.

Megallt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sarga lampak jelzik utjat.
Otthon hagyta minden multjat.

Ment a hûtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy õ mar nem kell.
Ég veletek! Mast nem mondott.
Szeme tulragyogott minden csillagot.