Lelkuenkbol

A gyertya szépen langol,
Nem fujja mar a bantó szél.

A viasztest elolvadt,
Valahol uj életre kél.
A Föld mar elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szeliden kérik Õt,
S Õ jatszik egy égi dallamot.

Eggyé forrt kéz a hurral,
És mar egy uj ütembe kezd.
Lassubb és csöndesen szól,
Úgy üzeni: megérkezett.

Lelkünkbõl szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat.

Vihar kialt kegyetlen,
Elvalaszt zord idõk keze.

Az ész hazug; ne engedd,
Ne, hogy a reményt elvegye!

A Föld mar elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.

Szeliden kérik Õk,
S Õ jatszik egy égi dallamot.
Minden üvöltve lazad,
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked halhatatlan,
De a fajdalom velünk

Lelkünkbõl szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat.