Szunnyadás

Sivár élet az, amely soha
Nem sebzi meg az embert
A karomnyomok ellepik
Testem, lelkem

Már cél nélkül ébredek
És remény nélkül fekszem le
Öreg lelkem egyre vágyik:
Végleges békére

Az élet csupa gyötrelem,
Kín és lidércnyomás, amíg tart
Fagyba borulva, avar alatt
Szunnyadok, boldogan…